Karácsonyi üdvözlet - avagy a mi "sorfalunk" a tanároknak

Mi szülők természetes aggodalommal engedjük az aktuális oktatási intézménybe a gyermekünket (igen-igen, az óvodától kezdve :) ). Hiszen tudjuk jól, nem csak megőrzésre, felügyeletre adjuk át: a pedagógusok az elméjükhöz, lelkükhöz, személyiségükhöz is hozzáférnek. Ebből a szempontból bizony legsarkalatosabb a középiskola. Ott éri őt a pillanat, amikor felnőtté válik, amikor már jogai és kötelességei a miénkkel szinte azonos, és főleg, ott, abban a közegben bánnak vele először felnőttként, ott viselkedhet először felnőttként (a családban még sokáig – talán amíg ő maga is szülővé nem válik – a státusza „a gyerekem”). Ráadásul egy olyan életszakaszban, amikor ezerszer nyitottabbak minden hatásra, ami erkölcsi ítéletüket, világnézetüket meghatározhatja.

Semmihez sem fogható, csodálatos érzés, mikor az ember a felnőtt gyerekére büszke lehet. A teljesítményére, a megnyilvánulásaira, a döntéseire. Figyelembe véve az őt körülvevő a pedagógusok felelősségét, ha rosszul viselkednek, nem csak magunkat hibáztathatjuk. És ha évről évre egyre komolyabban, egyre emberibben, egyre több méltósággal nyilvánulnak meg, azt sem tekinthetjük a saját érdemünknek. A közeg, amit az adott iskolában a tanárai teremtenek, az értékek, melyeket éveken keresztül közvetítenek, ebben a korban talán a mi befolyásunknál is nagyobb jelentőséggel bírnak.

Ezen a karácsonyon mi szülők szeretnénk kifejezni mély tiszteletünket, őszinte szeretetünket és hálás köszönetünket, hogy ezt a büszkeséget, aminél felemelőbbet szülő nem érezhet, az Önök jóvoltából újra és újra átélhetjük. Kívánunk sok örömet az ünnepben, az életükben, a munkájukban, és persze a gyerekeinkben!

DLSB-s szülők

Belépés

Navigáció

Galéria-kóstoló

Tengópálya 14.

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Sokan vagyunk?

Eddigi látogatóink száma: 616487

Együttműködő partner